Ostobaságaim...

 ...azt írtam folyt köv....de most elgondolkodom mit is akartam folytatni..   

 Talán arra gondoltam még tegnap, hogy átmegyek a cinikus énembe...mitagadás volna is kedvem hozzá...csak felülkerekedik a "jómodorom" oszt nem hozok zavarba senkit...pláne magamat, ha egyszer később talán visszaolvasom az ostobaságaimat. Szeretem ezt az INEZ63 regit, kevesen ismernek itt ill . csak azok akik közel állnak hozzám...sosem titkotam hogy Inez él de nem létezik, vagy fordítva?...végülis tökmindegy...az adatlapom alapján egy narkós cigányasszony vok...naa!! akinek az kell hát rajta. Viszont nagyon nem tartok attól hogy ez bárkinek feltünne...kedves uraim mint ahogy naplót sem, adatlapot sem olvasnak túl gyakran...pedig annyi mindent le lehet szűrni még egy ismeretlen ember jelleméből is...Viszont sokaknak csak a látvány kell, foto melyből kisugárzást éreznek, ha éreznek...vagy elég egy jó nagy mellhez egy csinos pofi...darázsderékkal. Aztán ha neadj\'Isten meg van a hölgyemény, és némi szellemi képességgel is rendelkezik...hirtelen sok lesz a jóból...csődölünk minden téren...van igazságom...? van hát...aztán hárítunk...tipikus emberi gyarlóság.

Ismertem egy hülye picsát...most mászik éppen ki a saját maga által megásott gödréból...nem sajnálom...nincs miért, azt is utálom ha a könnyben ázott szemeit látom..és legszívesebben felrúgnám az ostoba és makacs természetéért...nos uraim...ime egy Inez a sok közül..nem kell szeretni...ő is lesajnálja önmagát... :-))))

 Valaha vmikor volt itt naplóm...akkor, mint ez a regi is neki szólt....már nem... rég nem volt itt kreditem, de hirtelen felindulásból lett. Tesztelek...magam, másokat...jó móka...

Drága Uraim...ha szexre vágyom mondjuk a kisujjamat nem kell mozdítanom érte...vannak időszakaim amikor nem is teszem...de az szimpla szex...mint egyedülállő nőszemély meg is tehetem, feltéve ha van hozzá kedvem, mert még mindig alapigazság, hogy mindig a nő választ. Ez van. Viszont jobbszeretek szeretkezni...tehát, ha azt mondom, hogy nem... az nem marad...viszont ha igen, azt ki kell "érdemelni"...

Sokan vagyunk így csak nehezen valljuk be...én most megteszem, a miheztartás végett. Piszokul szeretem a ffi nemet, az sem titok annál aki ismer hogy "meglett" korom ellenére nem feltétlen ragaszkodom a hozzámvaló éltesebb pasikhoz, egyenlőre elegem lett abból hogy szintre hozzak bárkit is...nos ez van...

folyt köv.

www.youtube.com/watch

Ha most majd hazamész,
Vagy bárhová is mész,
De tudd meg elkísér egy gondolat,
Mi bántja azt ki itt maradt…
Hogy vajon mi történt,
Hogy veled mi történt,
Míg engem forgatott a szédület, 
Az vajon hogy történt veled….
És ha éppen hazamész,
Vagy bármerre mész,
Tudd meg elviszel most engem is…
S hogy elfelejtesz majd, ha elmúlt egy nap,
De majd velem maradsz akkor is…
S én az asztalra teszem, a lábam s nekem itt vagy
s hátradőlök székemen,
Az Emlékem vagy…
Majd az leszek neked,
Mit magaddal viszel
Az érzés amit majd, most elviszel 
és holnap talán elhiszel…
Mert én úgy akarnám,
Hogy Emlékezz majd rám,
Már érzem tőled függ az életem,
Majd hátradőlök székemen…
És míg magam maradok, csak rád gondolok,
Nekem az lesz majd a módszerem, 
hogy rólad álmodok,
És így bejutok, majd a gondolataid közé..
Mert majd érezni fogod, hogy rád gondolok,
És majd megtalál a gondolat,
Az Emlékem vagy…
Ha most majd hazamész és nagy utcákon mész,
Nem kell, hogy hátra nézz mégis érezni fogod..
Nem kell, hogy visszanézz csak érezni elég,
Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat..
Azt én küldtem neked és ott marad veled és 
Bármerre is járnál majd magaddal viszed…
Ha most majd hazamész és nagyutcákon mész,
Nem kell, hogy hátra nézz, mégis érezni fogod…
Az emlékem vagy… 
Nem kell, hogy visszanézz,
Csak érezni elég,
Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat,
Az emlékem vagy…
Azt én küldtem neked és ott marad veled és 
Bármerre is járnál majd magaddal viszed…
Az emlékem vagy… 

NE HAGYD BENNE A TELEFONODAT (se) A KOCSIDBAN...én ott hagytam...

"...s mi lesz a Nővel.....akik látták azt mondták tényleg beteg.....bár hihetetlenül jól tartja magát.....

talán furcsa volt...de a dzsentri elmosolyodott.....Ő tudta a gyógymódot....hogyan válhatna egészségessé végleg a Nő.....tudta...de már mindegy volt....mosolgott....

most saját magát kellett végleg hadrendbe állítani....hogy a benne égő Őserő ami keveseknek adatik meg, teljesen ki tudjon bontakozni.....és a dzsentri a célegyenesbe tudjon fordulni, hogy a hajrát teljes erőből lefutva, győztesen kerüljön ki.......

s közben teljes nyugalomban várta a holnapot.....

mert a kristálytiszta jövő akkor veszi kezdetét....talán érdekes módon a május 5-nek a Múlthoz is volt köze......a sors pikantériája......szegény szánalmas beteg Múlt...istenem...."

 

A nős pasikkal semmi bajom. Elvileg. Sokszor írtam, hogy ha van rá kapacitása IDŐBEN, ENERGIÁBAN, SZEXUÁLISAN... hogy szeretőt tartson, akkor tartson szeretőt. A szerető viszont fogadja el, hogy csak szerető, és ne másszon be egy család életébe, mert az gusztustalan... Röviden ezt vallom én.   

A gyakorlatban azt látom, hogy a (leginkább a kapuzárási pánikban görcsölő) pasik csak elvárnak a szeretői kapcsolatban. És nem nevesítek, mert csak innen mutathatnék vagy két tucattal, aki örömmel meglátogatna néha.   

Jönne, hozna néha egy szál aluljáróban aklimatizálódott szottyadt rózsát, vagy egy üveg habzóbort... Ledobálná a ruháit, befalná amit főztem, rám hemperegne, aztán nézegetné az óráját rémülten.   

Én takaríthatnék előtte, húzhatnék ágyat, készülhetnék órákat, smink, erotikus biszbaszok, illatok. Na egy fenét!   

Szombaton és vasárnap el lennék felejtve, legfeljebb a legapróbb helységben trónolva lökne egy titkos sms-t... vagy éjjel kettőkor küldene egy csókot.   

Hát én mondjuk erre nemigen lennék kíváncsi.

Az ilyenek tartsanak inkább guminőt a garázsban, és látogassák azt.   

Tegyük hozzá... akad kivétel is. Én csak tudom!   

És még annyit tennék hozzá, hogy a kapuzárás bekövetkeztével a himbilimbi pont úgy feledésbe merül, mint a szerető...

Sok-sok éves netes-naplós tapasztalatom ez.

És tudjátok mi a fertelmes az egészben? A legtöbb ilyen extrafarkú díszcsóka sose ígér. Tényleg nem... De tudja, hogy a szerető reménykedik. Hazudik neki kis félmondatokkal, gesztusokkal... és a nők furán vannak bekötve. Reménykednek, jövőképet ácsolnak, egyre többet adnak, aztán ott maradnak kiégve, megtiporva, miközben elmúlik az élet, és jön a csúf, ráncos magány...   

Erre mindig azt szoktátok mondani, hogy a szerelem... meg hasonló ilyen drogként működő illúzió... Jahhh! Ezekkel én is élek néha. De rabbá válni kérem... marhaság!   

Hát én így látom valahogy. De ne legyen igazam.   

" ...akkor is azt gondolom, hogy ha szeretnél nem hagynád hogy ennyire fájjon bármi is...hisz attól kéne boldognak lenned, hogy én is az vagyok, általad, miattad, érted...értünk....komolyan hiába vagyok, ha mindez nem számít?" 

DE

"...MINDEGY...még mindig nem vagyok nélkülözhetetlen...tehát nélkülözhető vagyok...nem azt mondják hogy ne sírj kedves mert nagyon szeretlek...hanem azt hogy nincs igazam..."

ÉS

...A világ két részre osztható. A benn az, ahonnan bárki kimehet, de kintről csak egyesek jöhetnek be. A kinn pedig az, ahova bárki kimehet, de ahonnan csak egyesek juthatnak be. Bemegyünk, hogy ne legyünk kinn és aztán rohanunk vissza, hogy ne kelljen egy pillanattal sem tovább kinn maradnunk...

...svájci hegyeket nézni......jó is lesz egy kicsit nem gondolkodni...nem látni nem érezni...nem kötődni...csak egy másféle csodában élni...

Tökéletesen egyedül vagyok megint, gyerekeim "szanaszét"...enyém az egész ház, naa nem dob fel tulságosan. Talán álmos is vagyok egy kicsit, de nem akaródzik lefeküdnöm...már nem szeretem a hétvégéket sem...

Új naplót nyitok...nem itt, máshol, ahol feladom a kos elveimet... átmegyek faltörő kosba...

Idézek ZSÓTTIBLOG-jából :-))

"....Faltörő Kosnak lenni azért hasznos, mert a hangulati ingadozások, - melyek rendszeresek, és hatásuk elvileg zavart okozhatnak a működésben - mostantól kizárólag ösztönzést jelentenek. A lényeg az eltökéltség, a hit, a türelem, és a helyes önismeret. Ami ezen kívül van az mostantól csupán háttérzaj, puszta üzemanyag, hogy a működést és a hatásfokot kellően táplálja és erősítse..."

Lehet hogy jól látja...?

Nooo...istenvéled VALAHA...talán egyszer majd valaha...

"... A dalt is mindennap meghallgatom, még jó, hogy azzal nem kell titkolóznom..."
 

Szerelmetes egy hétvége..csóri Bálintok, hogy miket ragasztanak rájuk...

Úgy elgondolkodom azon milyen szerelmes érzésekkel van vajon teli az, aki pont mostanság van tele csalódásokkal...de végülis nem kell ahoz a szerelmetes nap, hogy szerelmetes ellenes nappá váljon. Ha nem sír-rííí hát káromkodik.

Most beszéltem egy nagyon kedves barátommal...(a világ legjobb embere, csak úgy mellesleg) szerintem nagyon meglepődött, hogy eme nemes ünnepre felhívtam figyelmét...nem tudom mi lepte meg jobban, hogy jeleztem, hogy valami szívszerű kis ajándékocskára kéne hajtania meglepetés gyanánt a nejének, vagy azon a tényen hogy miért is kell neki most szerelmet ünnepelni...vele....(hol van mááá a tavalyi hóóóó!!!)...jól elkacarásztunk rajta, a végén lezárta egy "mocsok vagy"-gyal...persze ez egy jól működő ffi-nő barátságba belefér, még így Valantintájt is...de azért az imádott sajátos "gantlemanus"  stílusábban hasonló jókat kívánt nekem is...merthogy nálam szerinte még havazik...  :-))).... milyen jó, hogy csak sejti, hogy lapátolok is rendesen...

Nos, nem kifigurázás ez az egész, biztos komoly és szívhezszóló érvek szólnak a szeressük egymás melett...bizonyára jó érzés akár egy kedves utalást is látni, kapni, leírni a szerelem megerősítésére, még akkor is ha ezek csak szavak és gesztusok...mosolyt csal az arcunkra és a lelkünkbe melegséget...akkor már megérte?...na, most teljesen összezavarodtam...

Az élet nagy igazságai lépten-nyomon beleszólnak a saját világodba is, olyan szinten, hogy szinte kiröhögnéd saját ostobaságaid. Mérlegelsz...Gondolj csak bele mennyi dogma, mennyi tiltás, és mennyi szabály létezik arra ,hogy miként lehetsz erkölcsös tisztességes jóravaló lény. Persze már-már közhelyként használjuk, hogy a szabályok azért vannak, hogy áthágjuk őket...pedig ez is csak felmentés valami tisztességes emberien megalkotott szabály alól...

Tisztában vagyunk azzal, hogy a szabályok korlátot jelentenek...kellenek is a az élet gyakorlati részein...De tisztában vagyunk tetteink helyességében, vagy helytelenségében  ha a szabályok felrúgása érzelmi indítatású? Igen, egy ideig biztos, aztán különböző elméleteket gyártunk arról, hogy miért is tértem le a helyes ösvényről...és megint megpróbálsz felmentést adni...magadnak... Pedig számtalanszor megfogalmaztad már hogy mit nem csinálsz többet, hogy elkerüld a sérüléseidet, ami a helytelenségből adódik.

Lehetne izgalmas is ez az erkölcsi nullaság, de nem az, lehetne az érzés győzelme az elme felett de nem az, lehetne szentimentális is de nem az, lehetne boldog is a dolog de nem az...lehetne rohadt egyszerű is a dolog...de nem az..lehetne...lehetne...lehetne...de mégsem az. Ha ezt felismerted, visszavágyod a korlátokat...ahol nincs "mi" csak "te" és "én", ahol ki van taposva már az ösvény... és képes vagy egyedül is bandukolni rajta mert rohadtmód egyszerű és könnyű...

Esik, fáradhatatlanul esik...az ablakból nézi a pelyhek kavargó táncát....szép. Becsukja a szemét, látja mackós alakját ahogy mosolyogva int búcsút és az autó rákanyarodik a hólepte útra...arra gondolt, hogy nemsoká újra látja...pillanatok alatt elmúlt minden rosszérzése...nemsoká...újra...

Esett...alig jártak az úton, hazafelé tart...monotom harc az elemekkel, hó.... mindenütt hó...üres a feje...hiányzik... no sebaj...majd másra tereli a gondolatait...

Esik, fáradhatatlanul esik...menni kéne, beszélgetni kéne vagy inkább megbeszélni...a semmit...mert semmi nem változik...csak az érzések maradnak, a JÓK ÉS A ROSSZAK FELVÁLTVA...

A öncinizmusa határtalan, bár jóideje nem gúnyolta már önmagát...nesze neked...megérdemled!! ...mit gonolkodsz te ostoba nőszemély...sikerült kellő alaposággal megint szétszedned a lelked, hogy megint újra építhesd körbe magad azokkal a rohad falakkal...ügyesen elüldöztél mindenkit, csak mert megint hinni akartál...ami már az elején kudarcra volt itélve...mindig belefutsz a tilosba...nincs aki megnyugtasson, csak a meleg könnyed csorog végig az arcodon, nyakadon...vesztésre állsz te hülye picsa...az ellenséged te magad vagy...még sosem sikerült legyőznöd önmagad...most sem fog...ím megint a valóság kaján vigyora ...pusztulj magadba te dög.

Ha sokáig nézel felfelé, beleszédülsz a pelyhek kavargásába...annyira szeretne menni ...

Nem túl gyakran írok mostanság...oka van?...vagy nincs is?...nézőpont kérdése. Volna éppen mondanivalóm, de mint ostoba kos nem szívesen adom ki magam. Van aki ezt hazugságnak titulálja, pedig csak egyszerű önvédelem...nincs okom hazudni nem is tettem szívesen ha netán mégis  rákényszerűltem. De az vesse rám az első követ aki...De végülis szót sem érdemel a dolog, a kezdeti dühöm ezzel kapcsolatban leszelidült gúnyos vigyorrá...ha belegondolok nagyon izgalmas tud lenni, egy-egy elszegényedett jellem aki az önmagának támasztott igény szerint próbál megfelelni a farkcsóváló saját kis közösségének. Ő az aki hatalmas szócsatákat produkáló életvitellel és pont ebből kifolyólag meghatározhatatlan  jellemmel megáldott ...valaki aki nagyon közel állt hozzám...VALAHA. Nos erről ennyit...tényleg semmitmondó kapcsolattá degralálódott már az az érzés amit nem csak egyedül sikerült porig aláznom...ügyesek voltunk, pedig tényleg voltak valós és még ma is melengető szép érzéseknek hitt történések...elmúlt...vége...a megoldás valójában a szeretet és a szerelem közötti külömbségben keresendő..

 Minek gondolkodni...hiábavaló...

     csak a most számít?

Minek érezni...hiábavaló...

     csak egy pillanat a lét?

 Minek beszélni...hiábavaló...

      csak szavak, szavak?

Minek mosolyogni....hiábavaló...

     csak egy kedves póz?

Minek emlékezni...hiábavaló...

     csak fáj a múlt.

Minek keresni...hiábavaló...

     csak a semmit találod.

Minek találni...hiábavaló...

     csak bonyolít.

Minek akarni...hiábavaló...

     csak remélhetsz.

Minek örülni...hiábavaló...

     csak múló állapot.

Minek bonyolítani...hiábavaló...

     csak eltévedsz benne.

Minek tervezni...hiábavaló...

     csak álom.

Minek az út...hiábavaló...

     csak toporogsz.

Az "Igazit" keresed? Ez elgondolkodtató. . . Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt.

Most már az "Igazat" keresem. . .
Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz. . .
Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja. . .
Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted. . .
Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell. .

(találtam)


 

Összegezni kell lassan...pocsék egy év volt, bár volt néhány jó pillanata is...

HAZUDÁS, jó volt!!!...néhány akkor fájó, de feledhető eseménnyel tarkítva. A római vakáció....hmmmm....felejthetetlen. Pálmák...FÉNY-FÉNY-FÉNY a legjobb emberrel...ő az aki csak pátyolgatott, ha elestem felsegített...önzetlenségével többször kihúzott már abból a bizonyos...Tőle a csoda...

...az olasz emberek minden életrevalósága, ahogy mosolyogva veszekednek, na...ezt csináljuk meg mi possadt magyarok. Bár ez felszin, mégis ez jön le...persze mert aki nem élte meg a római forgatagot, a szűk utcán telepakolt asztalok melletti bámészkodást, a harsány nevetést, a mosolygó arcokat... nem csodált rá tágranyílt szemekkel a történelem megmaradt emlékeire...nooo meg az olasz pasikra...hááát nem is tudhatja értékelni még a felszint sem...

A debreceni vad-campingom sem volt semmi...nomádság a civilizáció közepén...A nyár nagyrészét végigcsatangoltam...azt hiszem ez a 2009-es nyár az amire vegyes érzelmekkel gondolok vissza majd. Az igaz barátaim száma is leredukálódott...Lehet hogy nincs is igazi barátság? Ahhhh...kell hogy legyen...vagy csak én hiszem hogy az.

Bántottak...bántottam, csodáltak...csodáltam, szerettem...szerettek, megaláztak...megaláztam, nevettem...sokat, sokat nevettem...sírtam, sokat sírtam...de boldog is voltam...egy kicsikét...

Hideg van...nem a kedvenc évszakom a tél. Szép, szép de szívesebben érzem a napfény forró ölelését. Bármennyire rácsodálok a hópihék pihe-puha táncára, mégsem az én lelkemnek való.

Igaz a lelkem sincs teljesen a helyén, bár ez aztán nem nagy szám...sosem volt. Talán a végtelen hűvös nyugalom miatt de olyan ismerősök keresnek meg akik ha nem is merültek feledésbe mégsem hittem hogy eszükbe jutok még... Igaz meglepődök, de mégis jól esik. Aztán fordítok...vajon én miért nem indítok senki felé csak úgy spontán, mert eszembe jutott. Ostobaság talán, de én mindig azt képzelem, ha én nem vagyok fontos vkinek az nekem se kell hogy fontos legyen. Ezekben a semmitmondó hogyvagyolokban, mivanveledekkel, nem tudok mit kezdeni. Igaz, a gesztus szép, de valahogy nem az én világom ez sem...olyan kérdések ezek, amire pont olyan semmitmondó választ kapunk mint amilyen kérdés semilyensége. Viszont, valahogy indítani kell egy beszélgetést...

Ma jöttem rá, hogy ha nem kommunikálok értelmesen, félretéve minden görcsös beidegződésemet akkor nem fogok kimozdulni arról a bizonyos holtpontról... Csak felszin az örökké csacsogó és mosolygó Ágnes. Aki ismer tudja mennyire az ellentétje is tudok lenni...a végtelenségig hallgatni, bezárkózni...a végén cinikussá válni. Fekete-fehér, igen-nem. Egyébként én érzem magam ebben a szerepben leszarabbul...

...szürke a világ...bágyadtan nézi az eső hogyan áztatja a nemrég zöldben, pirosban sárgában pompázó kertet...az utca is élettelen mint minden...vajon hányan nézünk ki így az ablakon?...nincs fény, simogató lágyság, lüktető élet...kihalt az utca...kihalt az öröm...fáradt a mostani világ...fáradt a lélek, fáradt a tudat...csak néz ki a fejéből...rohad minden...

...dolga van, indulni kell, róni a kilométereket, idegen emberek, idegen tájak...izgalmas is lehetne de nem az...most érzi a hiányát leginkább valami állandóságnak... a biztonság hiánya. FELESLEGES KÖRÖK...csak a kiindulópont állandó és a kaján vigyor

Pótlás... idődleges boldogság...dac...menekülés...ostoba némaság...üresség...nem kell...viszont csak ez van....basszus nem csak a világ szürke...

Istenem, csak egyszer szabaduljon ki innen...mindent utál itt...valaki nagyon elátkozta...de kíván neki is hasonló jókat....BASSSSSSZA MEG!!!!!! BASSSSSSZA MEG!!!!!!

Ha most belegondolok, hogy mennek tönkre az emberi kapcsolataim, hát rá kell jönnöm, hogy, nem csak más, hanem én is változom. Viszont van ebben némi jó is bár egyáltalán, nem helyettesíti az igaznak hittet. Tény, hogy mióta kényszerítettem magam, hogy felülbíráljak, és önmagamat sem vontam ki ez alól, valahogy könnyebbnek érzem magam belűlről. Nem keresem már ki a hibás, a minek a miértjét, egyszerűen csak tudomásul veszem. De továbbra sem fogok hinni a csodákban, merthogy az is messze elkerül engem...

Közelgő karácsony...édes és fájó emlékek...egy gyűrű mely a következőre rendeltetett, mely beleveszett a a messzi holdvilágba. Nézi a sötétséget....hallja a csöndet...látja a semmit...érzi a valótlant...  

Becsukja a szemét...némán ordítja a nemet...és a valóság könnyeit nyeli vissza

...fények...csókok...ölelések...vágyak...magaslatok...mélységek...igazságok...hazugságok

...színek...színtelenségek...felismerések...örömök...vonaglások...extázis...zuhanás...

csend...béke...nyugalom...
 

 szavak...szavak...és ismét a valóság kaján vigyora...üresség...jól vagyok...voltam...leszek...megyek...és élek...

Üresen merül el a semmiben. Fáj a semmi, nem találja helyét...emlékeiből él...hiányzik...
"Éj lettem, csend a hangom, A napot akartam, s elégett minden."..."Éj lettem, álom, árnyék...."
Mosolyogva elemzi a dalszöveget...sosem gondolt még bele ennyire. Kavarognak a gondolatok, minden sora a felismerés. Mindig különc volt, sosem illett bele az átlagba, de ezt élvezte...igaz, támadható felületet sem hagyott magán. Manipulált, észrevétlen önmaga is manipuláltá vált...ördögi kör... akarni de veszteni, felismerni és elkönyvelni, a föld felett járni aztán piszok nagyot esni, felállni és újra járni, kacagva járni tanulni...talpon maradni, a gyermek tisztaságával rácsodálni a világra, befogadni, eggyé válni...mivel is?... naa, ennyire azért nem nemes lelkű...ez az álom világ!
Mert:
Vak lettem, szemem nem ébred,
Hagyd hát gyémánt, hogy elveszítselek!

2009-09-29

....tudtam, hogy ma hűvös lesz...(nem volt nehéz...bemondták), de szeretem ezt   a fajta szelet...kiléptem és rögtön kaptam egy hatalmasat az erejéből....illata van, őszi...hűvös de nem hideg. Egy picit álltam az udvar közepén és élveztem ahogy neki esik a hajamnak, végig simítja az arcom... volt benne valami bizsergető jó érzés és ettől olyan "mehetnékem" támadt, elindulni csak úgy minden cél nélkül...bevillant a vén Duna...ahogy veszekszik a széllel, látom hullámait, ahogy csapkodja a partot, a partmenti hajladozó fák lombjait, miként alázatosan fejet hajtanak a szél ereje előtt...a nyár megadta magát, nincs fény...
Mélyeket lélegzem...jól esik...tiszta és friss...menni kéne...de csak állok és élvezem a szél lassú tombolását, hallgatom a hinta nyikorgását és nézem a hulló levelek táncát...becsukom a szemem...menni kéne...

2009-10-08

Úgy látszik a tartózkodásom, semmihez nem vezet...lehet hogy ki kéne nyílnom? ...viszont akkor mitől maradok én...D.Ági? ....dilemma...apátia...piszok egyedül érzem magam..legszívesebben felrugdosnám azt az istenverte mércét...

2009-10-13

Jó volt és kedves...önzetlen és odaadó...egyszerűen Ember.

2009-09-05

...fürödni indult.....belesüllyedt a jó meleg vízbe....körülölelte, mint egy jó meleg test....gondolkodott....először csak tényszerű dolgok zsongtak a fejében, a mindennapok tennivalói...aztán váltás....önmagán kezdett gondolkodni....az értékeiről, és az értéktelenségeiről. A mérleg hol ide billent hol oda....

 ...hegyek, víz,erdő....csend , csak a madarak éneke törte meg a csendet, a távolban megpillantott vkit...messze járt de közeledett....ismerős testtartás, hosszú léptek....érezni vélte a mosolyát....várta hogy közelebb érjen

sötétség....a milliónyi csillag fénye világított csak a...hold...várta a csónakost, a holbéli csónakost, át kell jutni a másik oldalra...a híd....hol a híd? keresi....azt mondta minden éjjel jön....most sehol....kétségbeesve keresi, kiáltana a túlpartra...de nem. neki tudnia kell hogy ott van...a túloldal az övék...

...kéj...puha csókok, borzongatóan finom simogatások, vki a a hajamba túr, tartja a fejem..néz, csak én nem látom...akarom látni, de csukva a szemem, csak a kezét érzem a hajamban.....ujjait a számon........

 ...kihült a víz, egy pillanatig elmereng még.... ritkán álmodik.....bolond álmok....tünés a meleg takaró alá....!!

2009-09-13

Nincs hideg mégis fázik...azt mondják természetes reakció... A folyosóról beszűrődik a osztály  zaja, ajtót csap be a huzat, a telefonok kánonban csöngenek, a másik szobából beszélgetés foszlányai hangzanak, nővérkék jönnek-mennek... Az egyik őt figyeli...nézi, hogy reagál...mosolyog, minden rendben lesz...."persze, csak jobb lehet"...
...csöp...csöp....csöp....merengve nézi ahogy a csőben csöpög az éltető....érdekesképpen hideget érez a melegség csak a lelkét járja át. Azon meditál, vajon kié lehet, férfi vagy nő...talán egyetemista vagy főiskolás, vagy egy egyszerű munkásé...biztos meg lehetne tudni, kit takar a számkód...és még lesz három ilyen éltető zacskó...4 ember vérét kapja...KÖSZÖNET NEKIK!

 2009-09-20

2008-08-20

...a napfény körül ölelte a testét...a melege forrón csókolta minden porcikáját....napozott...már lehet, hogy nem is kéne, egész nyáron szeretkezett a nap sugarával....imádta őt mindig ...meghal egy kicsit, ha nem élvezheti a fényét... pedig lassan, aztán egyre gyorsabban...megvonja minden melegségét....imádja a nyarat, az illatát...az ízét aranyló színeit pedig nemsoká egyre távolabb kerül tőle...de nem akar most erre gondolni...hisz  egy utólsó rúgása kell, hogy legyen még, amit a vénasszonyoknak szán...de az még arrébb van.
... becsukott szemmel nézi a filmet, a saját filmjét...az idei nyár történéseit....mosolyog...mennyi öröm, bánat, lelkesedés és elkeseredettség....pörög a film....ismerős arcok mosolyognak rá...jó újra látni őket....
...még mindig pörög az a film...zöld...zöld, csupa zöld...a Cserhát bársonyos magaslatai és a lábánál megbúvó falvai... romantikusan szép....az Alföld végtelensége, a sárga búzatábláival...Debrecen...a villamos...az aszfalt hősége...nagyon szép város... Hajdúszoboszló minden vidámságával... Ausztria hegyei, zöldelő legelői...ott a fű sem nől két centinél nagyobbra, az meg örök rejtély marad, hogy a tehenek hogy nem gurulnak le onnan....Milánó...Róma...leanderek...pálmák...az olasz életkedv...az örök csodák városa...
...és a Duna...mennyi minden köti hozzá...minden, számára fontos élménynél jelen volt...az aranyhíd látványa...emlékek....
...kinyitja a szemét...vége a filmek...árnyék vetődik rá...a napfényt megtöri a ház kéménye...nem mozizik tovább...
 

2009-08-29    

.....komoly gondolkodásra készteti magát, azt hitte ismeri az énjét, hát meglepetésként éli meg, hogy messze nem is... Az már előfordult hogy félreismert valakit, de hogy ismerheti az ember önmagát félre...fájdalmas. Egyébként nem túlságosan tetszik ez a felismerés....játszik...kijátsza saját érzéseit. Nemet mond mikor igent kéne ... igent a nem helyett, és még csak nem is bánja meg.    Tiszta hülyeség....basszus, ha visszagondol mennyien kijátszották már, az sem tünik tragikusnak...vadász és vad szerep. Barátságok szüntek meg, élik most a megbocsátás időszakát, vagy éppen ellenkezőleg...amiről azt hitte soha véget nem érhet, a haláltusáját éli...A hallgatás az egyetlen fegyvere, a kivárás pedig a csendes nyugalomé. Ha most külső szemlélőként nézné magát az mondaná, ezt a nőt nem is ismerem....

...megy és keresi önmagát, első lépésként visszaolvassa a levelezéseit....Húúúúúúúúúú az annnyát...újabb felismerés!! Nem csak ő változik...a nagyszavak lassan de biztosan üressé váltak, oda-vissza. Dac? Felismerés? végül is tökmindegy....ellaposodott kapcsolatok halmaza előtt áll. Lehet hogy a halmazzal van a gond...szelektálni kéne...és milyen hülye az ember, (vagy csak ő)...legszívesebben azokkal kezdené, akikhez mélyebben kötödött valaha....vagy csak hitte a mélységet. Még szerencse, hogy nincsenek sokan, viszont újabb felimerés...egy hibás sosincs....sajna, de való....aki hülye ássa el magát.

...második lépés....túllépni....merthogy a sas nem fodos legyeket.... ez van!!!!!                            

2009-09-03

..még mindig a fényről...ma is élveztem a nap melegét. Jó dolog kint feküdni a napon, becsukott szemmel és elmélkedni. Az életről, emberekről...történésekről. Ma kivételesen nem replikáztam önmagammal szimplán csak gondolkodtam.

Van egy kis drogéria, szeretem mert minden van benne ami nekem kell, és elérhető áron. Az eladó pasi jól ismer már...tudja hogy imádom a parfümöket. Hónapok óta keresem a kedvenc illatomat de régóta nem tud szerezni nekem, bizonyos ellátási gondokra hivatkozva. ( egyébként INCIDENCE a neve, ha esetleg vki segíteni tudna, megköszönném... ) Jó érzékkel, ajánlja a hasonló illatokat....persze volt amiről meg is tudott győzni...illatok kavalkádja...persze kitaláltuk közösen melyik illik hozzám a legjobban...ügyes...

Én már érzem az ősz illatát is, szerintem minden évszaknak megvan a jellegzetes illata...aromája. Természetesen, nem az őszi áll a legközelebb hozzám...de végül is egyenlőre tetszik még.

Más...! Rendet raktam a szekrényemben..muszáj volt...ez vok én.... Keresek vmit és ha nem találom, akkor sikerül úgy "összekócolnom" mindent, hogy aztán végképp elveszik benne minden...jellemző egy szekrényem van...mint én...keresek...vagy találok vagy nem...aztán úgy a feje tetejére áll minden, hogy véképp elveszek benne....

Más...! napokkal ezelőtt este találkoztam vkivel...mindegy kivel...ültem a sötétített Fábiámban... csend...úgy éreztem áll vki az autóm mögött...ösztönösen hátranéztem egy árnyékot véltem látni, a sötét ablakon keresztül...meglepődtem majd megijedtem mivel egy teremtett lelket nem láttam közelíteni...kivágódtam a kocsiból...semmi...se ember se árnyék...

Eszembe jut egy Ady vers....ha őszinte akarok lenni, már napok óta, viszhangzik a fejemben...azóta...