Az élet nagy igazságai lépten-nyomon beleszólnak a saját világodba is, olyan szinten, hogy szinte kiröhögnéd saját ostobaságaid. Mérlegelsz...Gondolj csak bele mennyi dogma, mennyi tiltás, és mennyi szabály létezik arra ,hogy miként lehetsz erkölcsös tisztességes jóravaló lény. Persze már-már közhelyként használjuk, hogy a szabályok azért vannak, hogy áthágjuk őket...pedig ez is csak felmentés valami tisztességes emberien megalkotott szabály alól...
Tisztában vagyunk azzal, hogy a szabályok korlátot jelentenek...kellenek is a az élet gyakorlati részein...De tisztában vagyunk tetteink helyességében, vagy helytelenségében ha a szabályok felrúgása érzelmi indítatású? Igen, egy ideig biztos, aztán különböző elméleteket gyártunk arról, hogy miért is tértem le a helyes ösvényről...és megint megpróbálsz felmentést adni...magadnak... Pedig számtalanszor megfogalmaztad már hogy mit nem csinálsz többet, hogy elkerüld a sérüléseidet, ami a helytelenségből adódik.
Lehetne izgalmas is ez az erkölcsi nullaság, de nem az, lehetne az érzés győzelme az elme felett de nem az, lehetne szentimentális is de nem az, lehetne boldog is a dolog de nem az...lehetne rohadt egyszerű is a dolog...de nem az..lehetne...lehetne...lehetne...de mégsem az. Ha ezt felismerted, visszavágyod a korlátokat...ahol nincs "mi" csak "te" és "én", ahol ki van taposva már az ösvény... és képes vagy egyedül is bandukolni rajta mert rohadtmód egyszerű és könnyű...
