Ostobaságaim...

 Műkörmöt kaptam a szomszédos barátnémtól karácsonyi ajándékképp, egyébként is megcsinálta volna, ezzel foglakozik, de betudtuk a karácsonynak.

 Ma bementem Eindhoven centrumába, kíváncsi voltam a hollandiai nagyváros fényeire. Azt hittem majd nagyon rá fogok csodálni...igaz, rácsodáltam mert messze nem olyan szép mint otthon akármelyik kisváros karácsonyi fénye...ez itt olyan seholllan. Budapest jutott eszembe, a fénytengerével...igaz, nagyon szép és (de) nagyon költséges...

 Az életem össze sem hasonlítható a pár évvel ezelőttivel...de azoké sem akik valamilyen okból megjelentek nálam...

Tulajdonképpen csak egy ember az aki megmaradt nekem ugyanolyannak...ő az aki az évek során alig változott...irányomban egyáltalán nem. Talán egy kicsit szúrósabb tüskésebb lett mint akkor valaha...az egyetlen barátommá degradálódik, minden jó és rossz tulajdonságával együtt...és a zsigereimben érzem, hogy ez a kötelék sosem fog elszakadni...mert eddig sem tudott, pedig sok mindent megéltünk már együtt, próbára téve a szakítópróbát. Ha teljesen őszinte akarok lenni, mindig én voltam kritikusabb, talán sokszor ocsmány módon is...mert hittem a saját és más igazát...ő mindig kiállt értem...ellentétben velem. 

Ha belegondolok a előre levetített történésekből kevés az aminek ne látta volna előre a forgatókönyvét. A bölcs (társas)magányos remetém...az egyetlen ember aki a gondolataimat is tudja, aki érti mit miért és miért nem teszek. Időnként magamat sem vagyok képes megfejteni...ő igen...több mint 200 km messzeségéből...

 Azon gondolkodom, folytatnom kéne az irományaimat...olyan Ágneskésen, mint valaha...

Azt hiszem másik oldalt választok ehhez ezt már túl sokan ismerik. Jó volna olyan ismeretlen ismerőskén "publikálni", valamikor nagyon élveztem, és bátrabban is írtam gondolatokat érzéseket, tapasztalásokat. Komolyan fontolgatom.

 Adott a tortalap...krémet varázsolok bele...osztakkor mint ahol bomba robbant...

Történt, hogy a vajat kevertem géppel, a hosszabbítóval hoztam üzemmódba, hogy ott tudjak dolgozni ahol akartam. Keverem-keverem...(ill a gép) aztán a zsinórt sikerült kirántanom a hosszabbítóból. Némi morgolódás után lehajolva, kezemben a géppel, próbáltam ismét mozgásba hozni azt az izét. Bedugtam...az meg elindult, szétterítve a lapáton maradt cukros vajat...mindenhová...Először nem is értettem mi történt, de aztán a sok eszemmel rájöttem és mire megint kirántottam a dugót (szerintem elkárhoztam közben) addigra a környéken minden vajban úszott...**A!!!  

Mi lett volna ha még sütök is?

 szeretjük benne ahogy **anyáz...minden különösebb ok nélkül.

 Volt egy nagyon jó haverom...na nem itt...a találka.hu békebeli idejében...tetszettem neki, és ezt annyiszor hangoztatva lett, hogy hülyeségből nyitottam csak neki egy albumot amiben az összes elrettentő képem benne volt. Aztán Ő is csinált egyet magának... Nagyon sokat röhögtünk na nem csak a képeken...

Így, nincs, nem volt mit szégyellnünk, bizonygatnunk hisz emberek vagyunk rossz pózban...rettenetes beállításokban, ...amolyan nagyon rossz időben elkapott képek ezek, hát nem puccos adatlapra valóak...csak úgy eszembe jutott valamiről...lehet hogy kéne csinálnom ide is amolyan vadképeimből privátot...de csak engedély kötelest...

 A magány frusztrálttá tesz... "A súlyosabb, ismétlődő frusztráció azonbandepresszióhoz is vezethet."...és még az a hülye szürkeség is...itt északon még a nap se süt...Na, ilyenkor lép életbe a téli depi...is. Micsoda halmazat...és a jövőhét egy szintén fruszlált -de vagy viszont?- gazdag, eszement zsidóval, napi kb. 20 órai fennlétben...de mááá csak két hét és a frusztrációmat elfújja a szél...Aztán kezdődik minden előröl...mókuskerék, basszus.

 Tavalyi nagy fogadalmam volt, hogy nem dohányzom...hát, nem dohányzom ma sem...nem volt könnyű, de sikerült. Nos, erről jutott eszembe valaki, akitől segítséget is kaptam ez ügyben. Én még mindig tartom magam...

Fura, hogy akkor mennyire mások voltunk, ma már egy BUÉK-ra sem tellett tőle...igaz tőlem sem...tehát van élet előttem... mögöttem... velem... nélkülem,de fordítva is ... ki hitte volna...!! Viszont valahol már örülök, hogy így sikerült... Mindenesetre 2011 olyan legyen, mint amilyennek megálmodta.

Az idén is megfogadtam valamit...hááát, kíváncsi leszek mivel fogom elodázni a dolgot...

 Pár éve volt ilyen "tele érzelmekkel", mintha szeretné az életét megint. Többször megfordult az eszében, hogy "fentről" vezették az életét ez irányba. Ha felnéz az égre belemosolyog a csillagok fényébe...

 ..csend..amikor többet mond minden szónál

...a szó harsány ezért már lassan nem akarok beszélni sem...mert az válasz kíván, mert sért és bánt...mert provokál...mert célt téveszt és roncsol...mert hiábavaló..mert értelmetlen...mert érthetetlen...

...a csend többet mond minden szónál?

..pedig a szó lágy és suttogó, pedig duruzsol és csókot kíván...pedig magasztos és simogató..mert kedves és célba talál...mert épít...pedig és mert...jó volna beszélni, csodás szavakat formálni...érthetőnek lenni...

Hmmmmm...na igen...

Valami nagyon bölcset akartam írni...de rá kellett, hogy jöjjek...a bölcsek írhatnak bölcset, én csak ostoba vagyok és csak ostobaságokra vagyok képes. A mai napom is nagyon érzelem dús volt...most mosolygok mert tudván tudom, mennyire húz lefelé valami...nem látok magam körül fényt csak szürkeséget és homályt...a jobb szó a homály...

A múlthéten azt mondta az élettől bölcselő hölgyemény, hogy hatalmas fényes lelkem van...és ettől fogok megvakulni, majd abba belepusztulni. Csak mosolygok rajta, mert mindig is tudtam hogy valóban saját magam leszek az, aki kinyírom magam... 

Olyan ez amikor te ülsz a vádlottak padján, pedig beléd rúgtak...aztán hiába is mondod, hogy csak hitted hogy rúgni tudsz, meg sem próbáltad...máris vádlott lettél. ( LEHET,HOGY PONT EZÉRT?)

Nos?...hol itt a bölcselkedés..? Mondtam én, hogy a bölcsességeket a bölcsektől kell várni...

HOLLÓKŐ....percekig néztem ezt a fatörzset, ott...mintha üzenni akart volna vmit...csak álltam és meditáltam. Magához vonzott és nem akart elengedni, szabályosan maradásra kényszerített...le is ülhettem volna rá...de csak a gyűrűket bámultam, itthon jöttem rá a tudományos magyarázat alapján... és egy cseppet sem vok debil...

Lehetne akár rám...ránk is jellemző az alábbi magyarázat:

Geszt – a fa középső magrésze

(a fa szilárd tartószerkezete)

A fa belső szerkezete a mag, a fa szíve, teherhordó szerkezete. Sok fánál ez a rész elhal, elfásodik, miközben nő szilárdsága, állékonysága. A farostok megkeményedését egy természetes „ragasztóanyag” a lignin idézi elő. A farostok összeragasztásával alakul ki a fatörzs tulajdonképpeni váza, tartószerkezete.

..ha belegondolok, mennyire így működünk mi is, megöljük magunkban a szív diktálta érzéseket, elhal akár önkéntelenül is, viszont kurvára edzettek leszünk,( bár fizikailag jobban ránk férne, mégis...) az érzések halnak ki...sok -sok szép és melengető érzés...francba abba a hülye lignittel is...!!!! :-)))

 Napoztam ma...az idén először. Mindig is imádtam a fényt...imádtam a napfény illatát..(ízét?), mert van!! Bár meg (vagy rám)pirított de nagyon élveztem ahogy körül ölelte a testem...hmmm!!!...a lágy szellő pedig ott virgonckodott körülöttem...ismét: hmmmm!!!

Többek közt eszembe jutott egy nagyon volt barátom eszmefuttatása az önzetlen szeretetről...meg sok másról...sosem fogok felnőlni hozzá, no de, se'baj!! A lényeg hogy ő jól érzi magát ebben az új szerepben...ez van.

Lassan megint megyek a "nagyvárosba" remélem összejön amire várok,  jellemzően nem vagyok túl  optimista, (kevés jó dolog történt velem...) de ebben bízok nagyon...

Ez az utolsó kredites napom...a lányomnak töltögetek és onnan az ajándék kreditek...de nem mondom hogy soha többé viszlát...mert visszajövök visszajelölgetni, a rám adott szavazatokat...nos, visszaszelidülök hallgatósba...jó is néha...meg azt nagyon jól is csinálom...csak olvasok, hallgatok és mosolygok...

...azt hiszem ma már meggyógyul...meg kell...süt a nap, zöld a fű és énekelnek a madarak is. Ma már jobban van, talán talpon is marad..mégis valami rossz érzése van, csak úgy általában...mintha megkerülnék, vhol vmi érdekes mint rossz sejtése van...mindegy, nem töpreng rajta csak a mellkasát szorítja, ami fizikai értelemben sem tökéletes most... :-)) mint semmi...
Talán ma menni kell a nagyvárosba is...egyenlőre nem jött még a telefon, vegyesek az érzések...megint. Nemrégiben az éjjel pont azon elágazóban tett két kört ahol lehet, hogy nem kellett volna...arra vitte útja, lehet, hogy csak egy kicsit kellett volna várni...de minek...
Eszébe jut egy kedves barátja írása a bádogemberről...nyikorog , csörög , csattog:
Volt egy ember, bádogteste volt,
és egy zörgő szalmazsákhoz szólt:
"Mellem délceg, fénylő ív, de
sajnos nincsen benne szív."

Búsan zeng a bádog, ahogy sír:

Bár a testem bádogdoboz,
s ez néha gondot okoz,
de mégsem itt a baj.
Benn az űr egyre mardos,
mert a büszke bádog sajnos
érző szívet nem takar.
...pedig csak érzés...hatalmas szíve van..csak nem azt érzi vele amit szeretne...egyszer talán..ha nem fog csökönyösen ragaszkodni az én érzéshez...mert valaki, valakik nélkül lehet élni de nem érdemes...talán rájön egyszer azzal a hatalmas eszével...a büszke bádog, tényleg kevés az élethez...
Viszont elgondolkodik azon a bizonyos szalmabábún...
Hogyha volna egy kis eszem,
az is jóban lenne velem,
ki messziről lenéz.
Ám ha így kong a fejem,
ki is állna szóba velem,
bárcsak lenne bennem ész!
..megvan!! neki is kéne...mert ami van rohadt kevés...minden tettéből hiányzik az értelem...csak megy előre túlélni a holnapot feledni a tegnapot.. és leszarni a közeli jövőt...spontán élni?....nem tervezni...hagyni hogy szeressék..mert már nem tud szeretni..elfelejtette mert csak egy csinos szalmabáb lett...csak egy szál gyufa hiányzik...soha többet nem gondolni arra sem mennyire ostoba...
Noés az oroszlánja....az ő gyávája...
Az én sorsom szörnyű kaland,
bárcsak lennék inkább galamb,
az félénken is szép.
Ám így felségnek néznek,
én meg közben mindig félek,
bárcsak bátor lehetnék!
...sosem lesz az...de jól is van így...megmenti a szalmabábot a gondolkodástól...


Nézd, csak nézd az ablakból! Odalátsz a Nap mögé;
Csak egy lépés, Lásd, az ég!

 os...ez az utolsó kredites napom...nagyon nem tartok tőle hogy bárkit is érdekelne..viszont a tény tény marad...
Jó volt inezeskedni egy kicsit megint hisz, egy éve már nem tettem...persze most hirtelen tódulnak az emlékek megint...mosolyt csal az arcomra
(..szeretem ezt az új naplószerkesztőt....simán nem tudom visszahozni amit már leírtam egyszer...nooo nekifutok újra.)
Tehát ismét egy agyonhallgatós oldallá válok...de jó volt ismét itt lenni, inezeskedni egy kicsit...visszaredukálom magam agneske nickre...
Egyébként...több barátságot szereztem megint...úgy látszik az nagyon megy nekem. Bár aki eddig szeretett eztán is fog és én is hasonlóképpen érzek irántuk. Inez vagy agneske...egy kutya...cinikus akartam lenni aztán nem lettem...assssse...mássse...
Tehát elköszönök innen...inez létezik csak nem él....itt nem...de máshol sem nagyon, csak egy cseppet...

 Amikor arra gondolok...hogy Inez mitől vált Agneskévé, rámtörnek az Inezes emlékeim. Leginkább egyvalaki jut eszembe és most bevillannak a pozitív időszakaink emlékei...mert voltak és szerettem a részese is lenni. Kezdetben csodáltam a férfit... a férfiasságat a szabadság mámorát amit az egész lénye árasztott, imádtam a hangját, ahogy magyarázta a semmit, vagy megmagyarázta a nagyon is valót...mindig a föld felett járt félméterrel..eszmeileg teljesen...