...itt van ...újra süt a napom, időnként mosolyt is csal arcomra..de fáradok, mitől nem tudom...teszem a dolgom de mintha a nap szívná az erőmet is...nincs semmihez hangulatom...csak élek megint bele a saját kis világomba...nem féltem magam...egyszer úgyis vége lesz...szinte várom a megnyugtató semmit...álmos vagyok...állandóan álmos...belenézek a tükörbe ... egy "szép" sárga kínai európai beütésel vigyorog vissza...aludni....aludni....aludni....és fájó mellkas nélkül felébredni...álmodom...zöld, sárga, piros...az aranyhidam...a csónakosom...és a kaján vigyor...
