Valami nagyon bölcset akartam írni...de rá kellett, hogy jöjjek...a bölcsek írhatnak bölcset, én csak ostoba vagyok és csak ostobaságokra vagyok képes. A mai napom is nagyon érzelem dús volt...most mosolygok mert tudván tudom, mennyire húz lefelé valami...nem látok magam körül fényt csak szürkeséget és homályt...a jobb szó a homály...
A múlthéten azt mondta az élettől bölcselő hölgyemény, hogy hatalmas fényes lelkem van...és ettől fogok megvakulni, majd abba belepusztulni. Csak mosolygok rajta, mert mindig is tudtam hogy valóban saját magam leszek az, aki kinyírom magam...
Olyan ez amikor te ülsz a vádlottak padján, pedig beléd rúgtak...aztán hiába is mondod, hogy csak hitted hogy rúgni tudsz, meg sem próbáltad...máris vádlott lettél. ( LEHET,HOGY PONT EZÉRT?)
Nos?...hol itt a bölcselkedés..? Mondtam én, hogy a bölcsességeket a bölcsektől kell várni...
