...azt hiszem ma már meggyógyul...meg kell...süt a nap, zöld a fű és énekelnek a madarak is. Ma már jobban van, talán talpon is marad..mégis valami rossz érzése van, csak úgy általában...mintha megkerülnék, vhol vmi érdekes mint rossz sejtése van...mindegy, nem töpreng rajta csak a mellkasát szorítja, ami fizikai értelemben sem tökéletes most... :-)) mint semmi...
Talán ma menni kell a nagyvárosba is...egyenlőre nem jött még a telefon, vegyesek az érzések...megint. Nemrégiben az éjjel pont azon elágazóban tett két kört ahol lehet, hogy nem kellett volna...arra vitte útja, lehet, hogy csak egy kicsit kellett volna várni...de minek...
Eszébe jut egy kedves barátja írása a bádogemberről...nyikorog , csörög , csattog:
Volt egy ember, bádogteste volt,
és egy zörgő szalmazsákhoz szólt:
"Mellem délceg, fénylő ív, de
sajnos nincsen benne szív."
Búsan zeng a bádog, ahogy sír:
Bár a testem bádogdoboz,
s ez néha gondot okoz,
de mégsem itt a baj.
Benn az űr egyre mardos,
mert a büszke bádog sajnos
érző szívet nem takar.
...pedig csak érzés...hatalmas szíve van..csak nem azt érzi vele amit szeretne...egyszer talán..ha nem fog csökönyösen ragaszkodni az én érzéshez...mert valaki, valakik nélkül lehet élni de nem érdemes...talán rájön egyszer azzal a hatalmas eszével...a büszke bádog, tényleg kevés az élethez...
Viszont elgondolkodik azon a bizonyos szalmabábún...
Hogyha volna egy kis eszem,
az is jóban lenne velem,
ki messziről lenéz.
Ám ha így kong a fejem,
ki is állna szóba velem,
bárcsak lenne bennem ész!
..megvan!! neki is kéne...mert ami van rohadt kevés...minden tettéből hiányzik az értelem...csak megy előre túlélni a holnapot feledni a tegnapot.. és leszarni a közeli jövőt...spontán élni?....nem tervezni...hagyni hogy szeressék..mert már nem tud szeretni..elfelejtette mert csak egy csinos szalmabáb lett...csak egy szál gyufa hiányzik...soha többet nem gondolni arra sem mennyire ostoba...
Noés az oroszlánja....az ő gyávája...
Az én sorsom szörnyű kaland,
bárcsak lennék inkább galamb,
az félénken is szép.
Ám így felségnek néznek,
én meg közben mindig félek,
bárcsak bátor lehetnék!
...sosem lesz az...de jól is van így...megmenti a szalmabábot a gondolkodástól...
Nézd, csak nézd az ablakból! Odalátsz a Nap mögé;
Csak egy lépés, Lásd, az ég!
