Amikor arra gondolok...hogy Inez mitől vált Agneskévé, rámtörnek az Inezes emlékeim. Leginkább egyvalaki jut eszembe és most bevillannak a pozitív időszakaink emlékei...mert voltak és szerettem a részese is lenni. Kezdetben csodáltam a férfit... a férfiasságat a szabadság mámorát amit az egész lénye árasztott, imádtam a hangját, ahogy magyarázta a semmit, vagy megmagyarázta a nagyon is valót...mindig a föld felett járt félméterrel..eszmeileg teljesen...
Piszok jókat szeretkeztünk... :-)) ... igazi szerető volt aki figyelt...
Aztán hol romlott el? Igazándiból nem tudom...nagyon szerettük egymást, talán ... de nem volt szerelem...
A nyáron el fogok menni hozzá...régóta tartozom neki...és lehet hogy kiváncsi is vagyok azokra a meleg barna szemekre...(és egy kicsit B.Gy-re is)... most ezt érzem...és így is lesz.
Viszont nagyon remélem, hogy nagyon boldog...voltak írásai amik erről szóltak...aztán vhogy egy idő után mást éreztem ki...persze az is lehet hogy a nagy, a legnagyobb szerelem ordít ki a lelkéből..elhomályosítva egy igazi szerelem esélyeit... kedves Zsoltom...ne háborogj annyit...kevés olyan nagyszerű embert, szeretőt ismertem mint te...hagyd végre megtalálni magad... Nem túl gyakran jutsz már eszembe..most is csak köszönni jöttem és írtam.
https://www.youtube.com/watch?v=1VQeoBsbzT8
