Összegezni kell lassan...pocsék egy év volt, bár volt néhány jó pillanata is...
HAZUDÁS, jó volt!!!...néhány akkor fájó, de feledhető eseménnyel tarkítva. A római vakáció....hmmmm....felejthetetlen. Pálmák...FÉNY-FÉNY-FÉNY a legjobb emberrel...ő az aki csak pátyolgatott, ha elestem felsegített...önzetlenségével többször kihúzott már abból a bizonyos...Tőle a csoda...
...az olasz emberek minden életrevalósága, ahogy mosolyogva veszekednek, na...ezt csináljuk meg mi possadt magyarok. Bár ez felszin, mégis ez jön le...persze mert aki nem élte meg a római forgatagot, a szűk utcán telepakolt asztalok melletti bámészkodást, a harsány nevetést, a mosolygó arcokat... nem csodált rá tágranyílt szemekkel a történelem megmaradt emlékeire...nooo meg az olasz pasikra...hááát nem is tudhatja értékelni még a felszint sem...
A debreceni vad-campingom sem volt semmi...nomádság a civilizáció közepén...A nyár nagyrészét végigcsatangoltam...azt hiszem ez a 2009-es nyár az amire vegyes érzelmekkel gondolok vissza majd. Az igaz barátaim száma is leredukálódott...Lehet hogy nincs is igazi barátság? Ahhhh...kell hogy legyen...vagy csak én hiszem hogy az.
Bántottak...bántottam, csodáltak...csodáltam, szerettem...szerettek, megaláztak...megaláztam, nevettem...sokat, sokat nevettem...sírtam, sokat sírtam...de boldog is voltam...egy kicsikét...
