2008-08-20
...a napfény körül ölelte a testét...a melege forrón csókolta minden porcikáját....napozott...már lehet, hogy nem is kéne, egész nyáron szeretkezett a nap sugarával....imádta őt mindig ...meghal egy kicsit, ha nem élvezheti a fényét... pedig lassan, aztán egyre gyorsabban...megvonja minden melegségét....imádja a nyarat, az illatát...az ízét aranyló színeit pedig nemsoká egyre távolabb kerül tőle...de nem akar most erre gondolni...hisz egy utólsó rúgása kell, hogy legyen még, amit a vénasszonyoknak szán...de az még arrébb van.
... becsukott szemmel nézi a filmet, a saját filmjét...az idei nyár történéseit....mosolyog...mennyi öröm, bánat, lelkesedés és elkeseredettség....pörög a film....ismerős arcok mosolyognak rá...jó újra látni őket....
...még mindig pörög az a film...zöld...zöld, csupa zöld...a Cserhát bársonyos magaslatai és a lábánál megbúvó falvai... romantikusan szép....az Alföld végtelensége, a sárga búzatábláival...Debrecen...a villamos...az aszfalt hősége...nagyon szép város... Hajdúszoboszló minden vidámságával... Ausztria hegyei, zöldelő legelői...ott a fű sem nől két centinél nagyobbra, az meg örök rejtély marad, hogy a tehenek hogy nem gurulnak le onnan....Milánó...Róma...leanderek...pálmák...az olasz életkedv...az örök csodák városa...
...és a Duna...mennyi minden köti hozzá...minden, számára fontos élménynél jelen volt...az aranyhíd látványa...emlékek....
...kinyitja a szemét...vége a filmek...árnyék vetődik rá...a napfényt megtöri a ház kéménye...nem mozizik tovább...
2009-08-29
.....komoly gondolkodásra készteti magát, azt hitte ismeri az énjét, hát meglepetésként éli meg, hogy messze nem is... Az már előfordult hogy félreismert valakit, de hogy ismerheti az ember önmagát félre...fájdalmas. Egyébként nem túlságosan tetszik ez a felismerés....játszik...kijátsza saját érzéseit. Nemet mond mikor igent kéne ... igent a nem helyett, és még csak nem is bánja meg. Tiszta hülyeség....basszus, ha visszagondol mennyien kijátszották már, az sem tünik tragikusnak...vadász és vad szerep. Barátságok szüntek meg, élik most a megbocsátás időszakát, vagy éppen ellenkezőleg...amiről azt hitte soha véget nem érhet, a haláltusáját éli...A hallgatás az egyetlen fegyvere, a kivárás pedig a csendes nyugalomé. Ha most külső szemlélőként nézné magát az mondaná, ezt a nőt nem is ismerem....
...megy és keresi önmagát, első lépésként visszaolvassa a levelezéseit....Húúúúúúúúúú az annnyát...újabb felismerés!! Nem csak ő változik...a nagyszavak lassan de biztosan üressé váltak, oda-vissza. Dac? Felismerés? végül is tökmindegy....ellaposodott kapcsolatok halmaza előtt áll. Lehet hogy a halmazzal van a gond...szelektálni kéne...és milyen hülye az ember, (vagy csak ő)...legszívesebben azokkal kezdené, akikhez mélyebben kötödött valaha....vagy csak hitte a mélységet. Még szerencse, hogy nincsenek sokan, viszont újabb felimerés...egy hibás sosincs....sajna, de való....aki hülye ássa el magát.
...második lépés....túllépni....merthogy a sas nem fodos legyeket.... ez van!!!!!
2009-09-03
..még mindig a fényről...ma is élveztem a nap melegét. Jó dolog kint feküdni a napon, becsukott szemmel és elmélkedni. Az életről, emberekről...történésekről. Ma kivételesen nem replikáztam önmagammal szimplán csak gondolkodtam.
Van egy kis drogéria, szeretem mert minden van benne ami nekem kell, és elérhető áron. Az eladó pasi jól ismer már...tudja hogy imádom a parfümöket. Hónapok óta keresem a kedvenc illatomat de régóta nem tud szerezni nekem, bizonyos ellátási gondokra hivatkozva. ( egyébként INCIDENCE a neve, ha esetleg vki segíteni tudna, megköszönném... ) Jó érzékkel, ajánlja a hasonló illatokat....persze volt amiről meg is tudott győzni...illatok kavalkádja...persze kitaláltuk közösen melyik illik hozzám a legjobban...ügyes...
Én már érzem az ősz illatát is, szerintem minden évszaknak megvan a jellegzetes illata...aromája. Természetesen, nem az őszi áll a legközelebb hozzám...de végül is egyenlőre tetszik még.
Más...! Rendet raktam a szekrényemben..muszáj volt...ez vok én.... Keresek vmit és ha nem találom, akkor sikerül úgy "összekócolnom" mindent, hogy aztán végképp elveszik benne minden...jellemző egy szekrényem van...mint én...keresek...vagy találok vagy nem...aztán úgy a feje tetejére áll minden, hogy véképp elveszek benne....
Más...! napokkal ezelőtt este találkoztam vkivel...mindegy kivel...ültem a sötétített Fábiámban... csend...úgy éreztem áll vki az autóm mögött...ösztönösen hátranéztem egy árnyékot véltem látni, a sötét ablakon keresztül...meglepődtem majd megijedtem mivel egy teremtett lelket nem láttam közelíteni...kivágódtam a kocsiból...semmi...se ember se árnyék...
Eszembe jut egy Ady vers....ha őszinte akarok lenni, már napok óta, viszhangzik a fejemben...azóta...
