A nős pasikkal semmi bajom. Elvileg. Sokszor írtam, hogy ha van rá kapacitása IDŐBEN, ENERGIÁBAN, SZEXUÁLISAN... hogy szeretőt tartson, akkor tartson szeretőt. A szerető viszont fogadja el, hogy csak szerető, és ne másszon be egy család életébe, mert az gusztustalan... Röviden ezt vallom én. 
A gyakorlatban azt látom, hogy a (leginkább a kapuzárási pánikban görcsölő) pasik csak elvárnak a szeretői kapcsolatban. És nem nevesítek, mert csak innen mutathatnék vagy két tucattal, aki örömmel meglátogatna néha. 
Jönne, hozna néha egy szál aluljáróban aklimatizálódott szottyadt rózsát, vagy egy üveg habzóbort... Ledobálná a ruháit, befalná amit főztem, rám hemperegne, aztán nézegetné az óráját rémülten. 
Én takaríthatnék előtte, húzhatnék ágyat, készülhetnék órákat, smink, erotikus biszbaszok, illatok. Na egy fenét!
Szombaton és vasárnap el lennék felejtve, legfeljebb a legapróbb helységben trónolva lökne egy titkos sms-t... vagy éjjel kettőkor küldene egy csókot. 
Hát én mondjuk erre nemigen lennék kíváncsi.
Az ilyenek tartsanak inkább guminőt a garázsban, és látogassák azt. 
Tegyük hozzá... akad kivétel is. Én csak tudom! 
És még annyit tennék hozzá, hogy a kapuzárás bekövetkeztével a himbilimbi pont úgy feledésbe merül, mint a szerető...
Sok-sok éves netes-naplós tapasztalatom ez.
És tudjátok mi a fertelmes az egészben? A legtöbb ilyen extrafarkú díszcsóka sose ígér. Tényleg nem... De tudja, hogy a szerető reménykedik. Hazudik neki kis félmondatokkal, gesztusokkal... és a nők furán vannak bekötve. Reménykednek, jövőképet ácsolnak, egyre többet adnak, aztán ott maradnak kiégve, megtiporva, miközben elmúlik az élet, és jön a csúf, ráncos magány... 
Erre mindig azt szoktátok mondani, hogy a szerelem... meg hasonló ilyen drogként működő illúzió... Jahhh! Ezekkel én is élek néha. De rabbá válni kérem... marhaság! 
Hát én így látom valahogy. De ne legyen igazam. 
