A folyosóm egyik oszlopzugában, fészket rakott egy madárkapár....vki mondta már hogy milyenek is, de már nem emlékszem....
Több éve harcoltak a fészek építésével, időről idöre mindig szétfújta a szél. Az idei is így indult....csak hordták és hordták a szálakat, de az elemek mindig rombolták....de nem adták fel most. Jöhetett esö, szél vihar a fészek csak azért is készült. Pedig a hely sem lett nagyobb, a huzat sem kisebb, és mi akik végignéztük, mi sem változtunk...de komolyan drukkoltunk, hogy sikerüljön az idén talán.
Máig sem értem....a fiókákat is láttam tegnap,..... a fészek megépítetett, és a madárkákon látszik...vagy csak én akarom látni, hogy boldogok....jönnek és mennek...és mert persze ez a természet törvénye diktált élet....jól vannak. Gondolkodom....miért pont ezt az átkozott kis zúgot választották, hisz annyiszor újra kellett építeni "magukat", találhattak volna valami tökéletesebbet is...
Eljön az idő, hogy elmennek....de biztosan visszajönnek, mert itt azt találhatták meg, ami kell az élethez...csendet, nyugalmat....szeretetetet, mégha időnként nagy is a huzat....
