Esik, fáradhatatlanul esik...az ablakból nézi a pelyhek kavargó táncát....szép. Becsukja a szemét, látja mackós alakját ahogy mosolyogva int búcsút és az autó rákanyarodik a hólepte útra...arra gondolt, hogy nemsoká újra látja...pillanatok alatt elmúlt minden…
Nem túl gyakran írok mostanság...oka van?...vagy nincs is?...nézőpont kérdése. Volna éppen mondanivalóm, de mint ostoba kos nem szívesen adom ki magam. Van aki ezt hazugságnak titulálja, pedig csak egyszerű önvédelem...nincs okom hazudni nem is tettem szívesen ha netán mégis rákényszerűltem.…